“Enyém a cég, akkor a saját cégem pénze miért nem az enyém?” Ehhez és hasonló kérdésfeltevéssel még mindig találkozom a munkám során.
A mai napig gyakori probléma, hogy a cégvezetők a cég pénzét magánjelleggel kezelik. Ez elsősorban a kisebb cégek problémája, de nem jelenti azt, hogy nagyobb vállalkozásokat nem érinthet váratlanul az ebből eredő gond. Ugyanis sok esetben okozhat kellemetlen perceket, ha a vállalkozás pénze a cégvezető zsebébe vándorol.
Nagyon tömören és leegyszerűsítve a kérdés azzal válaszolható meg, hogy amikor cégalapítást követően tulajdonosként az alaptőkét a cég rendelkezésére bocsátjuk, az azért történik, hogy a cég abból pénzt csináljon. Ettől az időponttól kezdve az a pénz illetve az a pénz amit ezt követően a cég megtermel, az a cégé. És azt a pénzt alapvetően két dologra lehet elkölteni: a cég érdekében felmerült kiadásokra (költségek, de ilyen a fizetés is), és ha marad, osztalékra, amit felvehetünk és leadózunk. Azonban a valóság mást mutat, de vegyünk egy egyszerű példát.
Egy cégvezető a céges kártyával, a cég pénzéből vásárolgat, mondván, az az ő megkeresett pénze. Aztán erre jön egy NAV vizsgálat, ami elkezdi feszegetni ezeket a költéseket és ekkor az alábbiakra lehet számítani. Egyrészt valószínűleg alaposabb vizsgálatot folytat le a NAV ilyen esetben és még valószínűbb, hogy visszamenőleg 5 évre. Másrészt ha adott esetben nem tudjuk bizonyítani, hogy a céggel elszámoltunk ezen kiadásokkal, akkor bizony extra jövedelemnek minősül, amire jön az adóteher, egy kis adóbírság és természetesen a késedelmi pótlék.
Egy cég pénzét vagy bankszámlán, vagy a házipénztárban kell tartanunk. Bármelyikről bármit kifizetni csak a cég érdekében és csak valamiféle bizonylat ellenében lehetséges. Tehát ha véletlenül egy cégvezető fogja a céges pénzt és elindul egy egzotikus nyaralásra, teljesen felesleges a repülőjegy számláját lobogtatni, ugyanis ettől nem lesz elszámolható költség, viszont egy biztos: az ára hiányozni fog a kasszából.
És még egy nagyon fontos dolog, ahogy fentebb írtam a gazdasági társaságok vagyona mindig elkülönül a társaságot létrehozó személy magánvagyonától, ezért rá nézve az idegen dolognak minősül, vonatkozásában a sikkasztás megvalósítható abban az esetben például, ha a társaság vezetője a céges bevételt nem fizeti be a cég pénztárába, hanem adózás nélkül elkölti azt.
És bizony sikkasztás esetében már egy másik hatóság kezébe kerülünk.
De természetesen a fent leírtak csak fikciók, bízom benne, hogy minden cég rendelkezik jó pénzkezelési szabályzattal – melynek meglétét egyébként a Számviteli törvény is előírja – m,melyben tökéletesen szabályozva vannak a “költések” és azok elszámolásának opciói, ekként értelemszerűen nem kerülhetünk a fentebb leírtak szerinti kellemetlen helyzetekbe.