Mit jelent az, hogy ügyvéd? Egyes értelmezések szerint az a gátlástalan vérszívó aktatáskával, aki pénzért bármit. Nos, nincs igaza ezen álláspontot képviselőknek.
Az ügyvéd szónak van egy egyszerűbb fogalmi magyarázata is: Az a jogvégzett személy, aki hivatásának gyakorlásával – törvényes eszközökkel és módon – elősegíti megbízója jogainak érvényesítését és kötelezettségeinek teljesítését, valamint közreműködik abban, hogy az ellenérdekű felek a jogvitáikat megegyezéssel intézzék el, vagy a bíróság előtt Ügyfele peres ügyében jogvédelmet biztosít.
Ez a meghatározás már közelít a lényeghez, de még mindig nem az igazi.
Ha a szó eredetét nézzük, akkor egy összetett szó, melynek alapja az “ügy”, azaz intézkedést kívánó eset, helyzet vagy tényállás. Ilyen összefüggésben az ügyvéd az intézkedést kívánó esetekben és helyzetekben a nem jogvégzett emberek számára nyújt jogvédelmet.
Ezek mind igaz állítások, azonban ügyvédnek lenni ennél sokkal többet jelent. Egyrészt az “igazi” ügyvédre szerintem ugyanaz az állítás igaz, amit Irk Albert megfogalmazott a bírákkal kapcsolatban, nevezetesen: “Elsősorban legyen ember”. Ebben minden benne van. Lelkiismeretesen csak és kizárólag akkor tudunk ügyfeleket képviselni, ha közben megmaradunk embernek.
Másrészt a jog tudása kevés ahhoz, hogy ügyvédek legyünk. Mondjuk úgy, hogy beható jogászi tudás, az élet legkülönbözőbb viszonyainak mélyreható ismerete nélkül aligha lehet e pályán maradandó sikereket felmutatni.
És hogy számomra mit jelent az “ügyvédnek lenni”? Erre Jókai Mór szavaival tudok a legjobban válaszolni.
“Hajdan művészet, virtuozitás volt az ügyvédség, a pör hasonlított egy gyönyörű lovagjátékhoz, egy szellemi tornához, hol ügyesség, merészség, tárgy- és helyismeret nagy előnyöket adtak; mikor már lováról le volt verve a hős, még akkor is felülkerülhetett, s megesett, hogy az alperes egzekválta (szerkesztői megjegyzés: végrehajt, behajt) a felperest, ha ügyvéde bátor és nevének megfelelő dalia volt.”
(Jókai Mór: A régi jó táblabírák)
