Sok próbálkozás történt az évek során – akár törvényalkotási szinten is -, hogy a gazdasági életben komoly problémát jelentő úgynevezett körbetartozási kérdést rendezzék valamilyen szinten.
Érdekes volt korábban azokat a szomorú statisztikai becsléseket olvasni, mely szerint szerint a körbetartozás nagysága a magyar gazdaságban 200 milliárd forintra tehető. Ennek csaknem fele az építőiparban halmozódott fel. És ekkor még csak 2007 évről beszélünk. A törvényalkotás tett egy gyenge próbálkozást ennek megszüntetésére és elfogadta a vállalkozói körbetartozások mérséklését célzó törvényt.
Anélkül, hogy a törvény szöveget leírnám csak annyit jegyeznék meg, hogy áttörő sikert nem ért el, de legalább valami elindult. Azonban a körbetartozások problémája nem oldódott meg.
Aztán 2013. július 1. napján úgy tűnt fellélegezhetnek a körbetartozások miatt évek óta halmozódó fizetési problémákkal küzdő építőipari vállalkozások.
Ezen a napon léptek hatályba az építmények tervezésével és kivitelezésével kapcsolatos egyes viták rendezésében közreműködő szervezetről, és egyes törvényeknek az építésügyi lánctartozások megakadályozásával, valamint a késedelmes fizetésekkel összefüggő módosításáról szóló 2013. évi XXXIV. törvény rendelkezései.
Valamilyen szinten az építőipar ténylegesen fellélegezhetett, és azt gondolom, hogy mindenki látta szűk hazánkban, hogy az építőipari beruházások szárnyaltak, épültek – meglehetősen irreálisan magas áron – az új ingatlanok, de mindenesetre úgy tűnt, hogy az építőipar “kipipálva”. A peres eljárások száma is csökkent.
2023. évben – legalábbis a saját tapasztalatom szerint – körülbelül ugyanott tartunk, mint 2007-ben. Naponta találkozom ki nem fizetett vállalkozókkal, hirtelen fizetésképtelenné vált megrendelőkkel, “kamu” indokok miatti vállalkozói díj fizetés megtagadással és sorolhatnám. Elindult egyfajta visszarendeződés. Persze folyamatosan halljuk az érveket, hogy “miért olyan nehéz most”, azonban a lényegen nem változtat.
Újra dőlnek be a cégek, újra elindult a létszámleépítések korszaka, újra megnőtt a “trükkös” megrendelők és vállalkozók száma és megkockáztatom újra eljön a gazdasági bűnözés aranykora. Függetlenül attól, hogy a különböző “gazdaság fehérítő” intézkedések a bűnözők mozgásterét is leszűkítették.
Lehet, hogy igaz a mondás, hogy a történelem ismétli önmagát, de azért annyira nem kellett volna sietnie – hiszen még 20 év sem telt el – és jelen írás igaz, hogy az építőiparról szól, a körbetartozások kezdenek begyűrűzni más ágazatba is.
Valószínűleg ezek az ügyek megnövelik a mi munkaterhünket is, ami adott esetben még jövedelmező is lehet, én a magam részéről azonban szeretnék normális gazdasági környezetben “gazdagodni”.
Ez nagy valószínűséggel most váratni fog magára.
