Bevallom őszintén korábban a halogatás a “kedvenc” szavaim közé tartozott.
Természetesen nem úgy értem, hogy bárki hátrányt szenvedett volna abból – rajtam kívül – , ha úgymond tologatva lettek bizonyos dolgok. Speciel az általam nagyon nem kedvelt adminisztratív teendők voltak korábban azok, melyekben bizony szerettem elodázni.
És hogy ennek mi lett a következménye? Természetesen úgy tornyosultak egy idő után az adminisztratív teendők, hogy a rendberakásához tripla annyi idő kellett, mintha adott esetben azonnal kezeltem volna problémát.
Gyakorlatilag kivel toltam ki? Magammal.
Ugyanezt a tendenciát figyeltem meg azon Ügyfeleimnél is, akik addig addig halogattak ügyvédhez fordulni a problémás ügyük miatt, hogy vagy akkor jöttek, mikor már szinte veszett fejsze nyele volt minden – pl.: egy adósság behajtását addig tolták, míg az adós teljesen fizetésképtelenné vált és nem volt kitől behajtani vagy jelentősen megnehezítette a halogatás az ügyük hatékony és gyors kezelését, vagy adott esetben vert helyzetből kellett indulni az indokolatlan időpocsékolás miatt.
Én személy szerint szeretem a kihívásokat, de ilyenkor azért egy kissé morcos tudok lenni, mert nem bírom felfogni, hogy miért lesz a saját ellensége valaki saját magának?
Aztán gyorsan lehiggadok, mert mindig eszembe jut, hogy korábban én is megnehezítettem a saját dolgaimat a halogatással és természetesen “beleállunk” az ügybe.
Mindig hangoztattam, hogy szeretem a kihívásokat, azonban ahogy saját magammal szemben is levetkőztem a “halogatás intézményét”, Ügyfeleim körében is elkezdtem terjeszteni a – sokak számára biztosan ismerős kedvenc szavamat – prevenció, azaz a megelőzés elvét.
És készítettem egy kis statisztikát is. Persze nem pontos csak körülbelüli számításokat végeztem. Az elmúlt egy évben különböző ügyfelek úgynevezett típusazonos ügyeit vettem alapul és olyan szemszögből vizsgáltam meg őket, hogy ki és mikor fordult hozzám az ügyével és mi lett a végeredménye. Azok az ügyfelek akik magukévá tették a “terjesztett igéimet” és nem gondolkodtak egy ügy vagy még üggyé nem vált, de már “ügyközeli eset” kapcsán, és azonnal jogi segítséget vettek igénybe két dolgot tapasztalhattak meg:
Vagy nem lett ügyük, mert gyorsan rövidre zártuk az eseteket, mielőtt egy költséges és hosszadalmas eljárásba bonyolódtunk volna vagy ha már eljárást kellett indítani vagy eljárás indult az ügyfél ellen, az gyakorlatilag szinte feleannyi idő alatt fejeződött be, mint amikor csak hosszas halogatás után fordult ügyvédhez.
Nem kell mondanom senkinek, hogy az idő megfizethetetlen. Minél hosszabban vagyunk egy jogi eljárásban, annál jobban felemészt minket egy adott eljárás, nem beszélve arról, hogy nem éppen költséghatékony, ha egy ügy elhúzódik.
Ezért is fogalmazódott meg bennem a legfontosabb tanulság a halogatás esetében: „a múló idővel az igazság az, ami elenyészhet”. És ez a gondolat az, ami miatt ne halogassuk, ha ügyvédhez kell fordulnunk.
