Tegnapi írásomban érintettem a garanciális visszatartások kapcsán a bankgarancia kérdését.
De mit is takar ez a jogintézmény, különösen a vázolt építőipari szerződések körében?
A válasz tömören abban adható meg, hogy a garanciális visszatartás kiváltható a jótállási bankgaranciával is. Ennek lényege, hogy a vállalkozó díjfizetés ellenében megadja a saját bankjának a jogot, hogy a megrendelő felé bizonyos feltételek fennállása esetén a vállalkozó helyett helytálljon.
Ilyenkor történik meg az, hogy a vállalkozó teljes mértékben kiszámlázza a szolgáltatását, azt a megrendelő teljes összegben kifizeti.
Viszont, amikor a vállalkozó a szerződéses garanciális kötelezettségének nem vagy nem megfelelően tesz eleget, akkor nincs szükség többkörös variációkra, a megrendelő jogosulttá válik arra, hogy a vállalkozó külön hozzájárulása nélkül a felmerült igényeket a jótállási biztosíték terhére rendezze.
A bankgarancia lehívásának természetesen kötelező elemei vannak, így a megrendelőnek pontosan dokumentálni kell a felmerült hibákat és értelemszerűen fel kell szólítani a vállalkozót azok kijavítására, rögzíteni kell a vállalkozó „nem teljesítés”-ének a tényét, valamint meg kell határozni a javítás költségvonzatait is.
Azt gondolnánk, hogy a bankgarancia csak a megrendelő számára ad biztonságot és fedezetet nyújt az elvégzett munkával kapcsolatban.
Ez nem teljesen igaz.
A vállalkozó ugyanis teljes egészében hozzájut a pénzéhez, nem kell évekig várakoznia, ezáltal likviditási helyzete is javulhat. Ma már nem is lehet a nagyobb kivitelezéseket elkezdeni banki garancia nélkül.
A saját ügyfélkörömben látom – ahogy a napokban elém került ügy is mutatja – hogy ez a varázsszó. A likviditási helyzet javítása. Nagyon nem mindegy egy vállalkozásnak – különösen a mai gazdasági helyzetben -, hogy több tízmillió forint valahol vár rá bizonytalanul vagy azonnal “zsebben van”.
