Ha nagyon őszintén kellene fogalmaznom, akkor az esetek 40%-ában az Ügyfeleket kell megvédenünk saját maguktól. Néha úgy érzem, hogy a saját maguk ellenségei, és már akkor kerül hozzánk egy ügy – teljesen függetlenül attól, hogy szerződéses jogvitából, adóhatósági ellenőrzésből stb. ered a probléma -, amikor már egy Ügyfél saját kútfőből próbálkozott a saját ügyében tenni valamit, de vagy nagyobb problémát csinált, vagy a kamikaze akció megnehezíti az ügy gyors és hatékony lezárását.
Mindenesetre ez a ritkább, de még mindig előfordul.
Az esetek 60%-át teszik ki a “normál” kerékvágás szerint zajló ügyek, azaz felmerül a probléma és azonnal keresnek minket.
De az ilyen “normál” ügyek 70%-a is olyan ügy, amiből nem kellett volna, hogy ügy legyen, ha és amennyiben előzetesen rendben lettek volna a szerződések, megfelelő módon lettek volna elkészítve a különböző céges szabályzatok, a munkavállalókkal kapcsolatos szerződések és egyéb előírások egyértelműen meg lettek volna határozva, a szerződéses partnerek közötti jogviszonyban egy adott munkafolyamat – például a vállalkozási szerződés alapján végzett építési munkálatok – jogilag “le van követve” akár napi szinten is és még sorolhatnám.
Ha jobban meggondolom és nagyon sarkos vagyok, akkor ezekben az esetekben is valamilyen szinten a saját maga ellensége az Ügyfél.
Hogy miért?
Mert ez a jogi kultúránk a hétköznapokban. Minek ügyvéd, ha nincs probléma. A válaszom azért, hogy ne is legyen probléma és akkor a 60% “normál” ügyek 70%-a sem lesz ügy.
Unalomig tudnám ismételni: prevenció, azaz megelőzés.
A “normál” ügyek maradék 30%-ával nincs is gond. Értelemszerű, hogy mindig lesz egy sértett munkavállaló, egy rafinált szerződéses partner, egy problémás megrendelő vagy alvállalkozó, akivel szemben elkerülhetetlen, hogy vitánk legyen. De ebben az esetben legalább kívülállókkal szemben kell az ügyfelet megvédeni.
Érdekes azonban, hogy a “legprofibb” ügyfél a bűncselekmény elkövetője. Ő nem vár, nem kezd magán akcióba, ő jön akkor, amikor kell, és nyilván általában “bekalkulálja” az elkövetés előtt, hogy bizony ügyvédre lesz szüksége.
Nos esetükben valóban “nem játszik” a prevenció, mivel értelemszerűen ne hívjon fel, mielőtt bűnözni kezd azért, hogy tanácsot kérjen abban, hogy milyen módon csinálja, de azt azért tudja, hogy félre kell tennie pénzt ügyvédre és amikor kell, akkor jön.
Szóval, hogy ki vagy ki ellen nyújtunk védelmet?
Senki ellen, de leginkább mindenki ellen.
