2004. május 3. napja óta vagyok ügyvéd. A címben szereplő 26 év nem is feltétlenül “csak” az ügyvédi időszakomra esik. 1997-ben jelentkeztem Pécs legnevesebb ügyvédi irodai közösségéhez annak érdekében, hogy valahogy “letudjam” a kötelező 6 hetes gyakorlati időszakomat, ami a diploma megszerzésének előfeltétele volt.
Így utólag bevallom, az volt tervem, hogy valaki csak úgy igazolja le a 6 hetemet és a magam részéről rendben is lennék. Aztán, ahogy az már sokszor megtörtént, az élet felülírta ezt a gondolatomat.
Gyakorlatilag 3 éven keresztül a diploma megszerzéséig folyamatosan ügyvédi gyakornoki tevékenységet végeztem az irodában és 2000. május 3. napjától hivatalosan ügyvédjelöltként kezdtem meg a a pályafutásomat.
Az ezt megelőző 3 év azért volt hasznos, mivel nem kezdőként álltam bele az ügyvédjelölti munkába. Már volt papírom róla. Ez az előny azt is jelentette, hogy principálisaim (az ügyvédi iroda főnökei) megtiszteltek a bizalmukkal – azóta is hálás vagyok ezért a bizalomért -, és már a kezdetektől fogva idézőjelesen mondva “ügyfelezhettem” a felügyeletük alatt.
Ez számomra óriási előnyt jelentett, ugyanis ügyvédi tevékenységem megkezdésekor egyáltalán nem okozott “lámpalázat” egy új ügy és gyakorlatilag kiépített ügyfélkörrel kezdtem meg az ügyvédi pályafutásomat.
Ez azért fontos, mivel az ügyvédi tevékenység 19 éve hozott hideget meleget, de akármilyen nehézség adódott, mindig az jutott eszembe, ha egyetemistaként meg tudtam küzdeni a problémákkal akkor immár megfelelő tárgyi tudással és szakmai tapasztalattal “nehogy má” ne sikerüljön.
Sok minden történt azóta – sikerek és kudarcok – azonban egy biztos, én szerénytelenség nélkül elmondhatom magamról, hogy olyan ügyvédi közösségben tanultam meg az “ügyvédséget”, amit a mai napig képviselek és jövőbeni terveim között szerepel – ahogy azt már korábban többször írtam-, hogy szeretném, ha az ügyvédség visszatérjen abba a mederbe, amit én láttam és megtapasztaltam egyetemistaként és ügyvédjelöltként is.
A jogi tudást bárki meg tudja szerezni – a józan paraszti ész használata pedig egyénfüggő – s nekünk nem is feltétlenül a jogi tudást kell átadnunk a jövő generációjának, hanem arra kell megtanítanunk őket, hogyan váljanak AZ ügyvéddé.
Lehet, hogy ez utópia, de ha ez így lesz, akkor az ügyvédség újra abba a társadalmi pozícíóba kerül, ami méltó ehhez a szép hivatáshoz.
